Az egész élet egy bőröndben – Frau Colchica nem utazik ennyire spórolósan. Körülbelül nyolcvan nagy és kicsi bőröndöt cipel magával, minden vagyonát. Ekkor egy férfi keresztezni az útját, aki abszurd módon legalább annyi bőrönddel van úton, és ebben a zűrzavarban még véletlenül Frau Colchica egyik bőröndjét is megfogja. Egészen hallatlan! Minden bőröndjén szépen elhelyezett név- és tartalomcédula van. Ezen az ötletén a káoszos álmodozó, Herr Papel sosem gondolt volna. Ő legfeljebb saját készítésű papírvirágait akarná a bőröndökre akasztani. De Frau Colchica nem akar sokáig tartózkodni a vitákról. Siet, hogy végre valahol megérkezzen! „Az útról van szó, nem a pihenésről. Minél gyorsabban távozunk innen, annál jobb” – mondja. Herr Papel egészen máshogy gondolkodik erről; nemcsak abban biztos, hogy egyszer véletlenül rátalál a céljára, hanem éppen nem is akar továbbmenni, inkább szívesebben vacsorázna a temperamentumos Frau Colchicával egy szépen megterített asztalnál.
„A találkozás modern példázataként is olvasható azoknak az első pillanatoknak minden nagy szerelem kezdete előtt: Az összes csomag, ami az élet során felhalmozódik, amit az úton magunkkal cipelünk valahová, keresve valakit. Az összes kétely, meghiúsult lehetőség és igazságtalanság, amit elkövetünk és sajnálunk. És aztán a varázs, amely mindezekben rejlik” – írta a Frankfurter Rundschau a német nyelvű ősbemutató alkalmával 2006-ban.
Csak annyit szeretnék mondani, mert. Később úgyis elmegy, és akkor már persze késő. Papel