Vasárnap az ember leveti a jelmezét, és kimegy a természetbe. Készít egy vajas zsemlét, becsomagolja a jókedvet, és önmagához fordul. A teljesítménykényszer és az elveszett ifjúság utáni vágy hatására az ember hét közben szenved, önmagának és másoknak is megterhelő. Hosszú ideje felhalmozódott gyűlölet rejtve marad a szociális kapcsolataiban. De hétvégén minden ember egyenlő, minden sportcipős személy az erdőben. Mert az erdő elismert menedékhely és védett terület. De mi van, ha az ember, távol a civilizációtól, hirtelen teremtménnyé válik, és a másik arcában vadászként ismeri fel magát? Amikor a természet utat tör magának, akkor hús találkozik hússal, akkor a gyengédség utáni vágy keveredik a nyers erőszakkal. Ahol az Én hátrahagyatott, ott a Társ megjelenik, és kompenzálást követel a mindennapi élet sokféle megaláztatásáért.
A Jobb emberek jó vallomásai egy nyelvileg kifinomult színdarab, amelynek nincsenek fix szerepkiosztások, konkrét szereplők. Peter Lorenz rendezésében három nő lép színpadra. Mindhárman úgy tűnik, egy kimondhatatlan esemény révén kapcsolódnak egymáshoz. Fokozatosan sejthetővé válik, mi köti őket össze. Bűncselekmény volt? Ők voltak a tettesek vagy az áldozatok? Talán több eset is történt, ami miatt nem tudnak megnyugodni? A lélegzetelállító nyelvi darabkák, párbeszédek és szövegtöredékek egy kollektív önhatalomra emelkednek: a három nő válasza a társadalom ezen szélsőséges problémáira.

Vannak jó emberek, és vannak jobb emberek, és aztán ott vannak a többiek. Igen, ha te egy teremtmény vagy, akkor semmit nem tehetsz ellene, ne áltasd magad ezzel.